László

 

 

Boldog Batthyány-Strattmann László

 

(1870-1931)

 

 

A honfoglalás koráig visszanyúló magyar főnemesi család sarja, 1870. október 28-án született Dunakilitin. Tíz éves korától a jezsuiták kalksburgi, majd kalocsai intézetében nevelkedett. Fiúként és fiatal férfiként nem volt szent életű. Iskolai teljesítménye hiányos volt,  csínytevések miatt háromszor kellett iskolát váltania. Bécsben először kémiát, filozófiát és csillagászatot tanult. Élete azonban irány nélküli és céltalan volt. Egy felelőtlen szerelmi kapcsolatból lánya született, akiért egy életen át felelősnek kellett lennie.

 

1896-ban bölcsészdoktorrá, az orvosi kar elvégzése után, 1900-ban orvosdoktorrá avatták. Korának különös alakja volt, mert hercegi rangúként polgári foglalkozást választott. Orvosi pályáját sebészként kezdte meg. 1926-ban naplójában e sorokat írta betegeiről:

Szeretem a hivatásom, a beteg megtanít Istent egyre jobban szeretni, s Istent szeretem a betegben, s a beteg többet segít nekem, mint én neki! (…) Oly sok szívszeretetet adhatok, hisz a szegény betegek oly sok szeretetre vágynak. Adja Isten, hogy az ő dicsőségére sokaknak segíthessek. Megvigasztalhassam őket, s szívüket hozzád vezethessem!

 

1898-ban feleségül vette Coreth Mária Teréziát, házasságukból 13 gyermek született. Kedves fia, Ödön 21 éves korában meghalt. Gyermekeiket mélyen Isten-hívő szellemben és nagy szeretetben, munkára szoktatva, szerényen nevelték fel.

 

1902-ben Köpcsényben nyitotta meg Magyarország első korszerűen felszerelt 24 ágyas vidéki kórházát. Vagyonának nagy részét a szegények gyógyítására áldozta. Családi címerének jelmondata: „Hűséggel és szeretettel”. 1916-ban feleségével belépett a ferences harmadrendbe. Az 1920. június 4-i trianoni békediktátum után Köpcsényt Ausztriához csatolták, a „szegények orvosa” birtokainak nagy részét elvesztette. Ekkor körmendi kastélyába költözött, ahol új kórházat rendezett be szembetegek számára. A szegényeket ingyen kezelte, látta el orvossággal, csupán imát kért tőlük fizetségül. Évente ötezer beteg fordult meg a körmendi kórházban. Saját költségén orvosokat, ápolónőket fogadott fel. Legfőbb segítsége a felesége volt. Operáció előtt és alatt mindig imádkozott, gondoskodott betegei lelki gondozásáról is. Távozásukkor egy-egy szentképre nyomtatott imádságot adott a kezükbe.

 

1931. január 22-én fiatalon, súlyos szenvedések után, szentség hírében halt meg. A Bécsi Főegyházmegye érseke betegágyából kelt fel és végezte el a beszentelését, mert azt mondta:

ritkán adódik alkalom arra, hogy egy szentet temethessek.„ Holttestét Körmenden ravatalozták fel. Gyógyult betegei és szegényei három napon át vonultak el koporsója előtt és zokogva megvallották: a herceg úr szent volt. Sokan imádkoztak az ő közbenjárásáért. Boldoggá avatási eljárását 1944-ben indították el. 2003. március 23-án, II. János Pál pápa boldoggá avatta.    

A Szentatya így nyilatkozott Boldog Batthyányról: „Nemes ősei gazdag örökségét arra használta, hogy a szegényeket térítésmentesen kezelje, és két kórházat alapítson. Legfőbb figyelmét nem az anyagi javaknak szentelte, mint ahogy a siker és a karrier sem tartozott életcéljai közé. Erre tanította a családját, így is élt köztük, s így vált gyermekei szemében a legjobb hittérítővé (…) családi élete és nagylelkű keresztényi szolidaritása lebegjen példaként mindannyiunk előtt, hogy kövessük az evangéliumot.”  

 

 

Boldog Batthyány-Strattmann László könyörögj érettünk!