Boldogaink‎ > ‎

Zoltán

Boldog Meszlényi Zoltán, püspök és vértanú

 

(1892-1951)

 

 

 

1892. január 2-án született Hatvanban, sokgyermekes családban. Édesanyját korán elveszítette. Ez a tapasztalat arra indította, hogy a nyomorúságban élő, vagy árvaságra jutott gyerekekről és fiatalokról gondoskodjék. Kora ifjúságában ismerte fel Krisztus hívó szavát. Az esztergomi bencés gimnáziumban érettségizett, majd Rómában hallgatott teológiát.

1912-ben filozófiai doktorátust szerzett. Az I. világháború alatt kitartóan tanult tovább, mert a papi hivatást nem pusztán hangulatból, szép életpályát keresve választotta, hanem engedelmességből Krisztus ellenállhatatlan hívó szava iránt. Szenvedélyesen kutatta Isten akaratát, és pontosan, lelkiismeretesen teljesítette minden kötelességét. Különösen állapotbeli kötelességeit diákként, papként, majd érseki titkárként, az egyházi bíróság munkatársaként.

Ugyanilyen hűséggel tette meg mindazt, amire a rokoni szeretet vagy a rábízott szegények és kiszolgáltatottak iránti szeretet kötelezte.

 

Úgy élte mindennapjait, hogy sokszor az evilági dolgok mélyére látott, Isten és az örökkévalóság szempontjából tekintett az új és új problémákra. 1931-től kanonokként a főkáptalan tagja lett. 1937-ben szentelték püspökké. Püspöki szolgálatát elkötelezetten végezte, a második világháború utolsó napjaiban a szeminárium pincéjében papokat szentelt.

  

1948-ban Meszlényi lett az esztergomi egyházmegye vezetője. „Krisztus hű pásztoraként a hitet és az Egyházunk iránti hűséget nem tagadom soha! Isten engem úgy segéljen!”- ezekkel a szavakkal zárta esküjét. Már 1946 szeptemberétől készültek róla ügynöki jelentések. Prédikációiban utalt arra, hogy az egyháznak szüksége van vértanúkra, mert a mártírok vére az a vetés, amelyből a keresztények tömegei sarjadnak. Tudatosította híveiben, hogy a vértanúk kora nem zárult le az első századokban. Nem ijedt meg a fenyegetésektől, legfontosabb feladatának a főpásztori feladatok áttekintését és folytatását tartotta.

 

Meszlényi püspök szentbeszédeiben arra szólította fel a híveket, hogy legyenek hűségesek a bebörtönzött Mindszenty bíboroshoz. Az ügynök, aki jelentést írt róla, felismerte: esélytelen, hogy együttműködésre bírják, mert Meszlényi Zoltán olyan ember, akinek nem kenyere a megalkuvás. 1950 nyarán Esztergomban letartóztatták, majd Kistarcsán tartották fogva.

Éjjel-nappal, télen-nyáron nyitva kellett tartania cellája ablakát, őrei szadista módon bántalmazták, gyakran rúgták és bottal ütötték. Letartóztatásáról nem jelent meg nyilvános híradás. Sok szenvedés után 1951. március 4-én meghalt. Nem véletlen baleset volt a halála, hanem a hitért, Krisztus Egyházáért vállalt tanúságtétel. Haláláról sokáig hallgattak, a nyilvánosság kizárásával temették el.

 

2004-ben Erő Péter bíboros indította el a boldoggáavatási eljárását. XVI: Benedek pápa 2009. július 3-án hagyta jóvá a dokumentumot, amely Meszlényi Zoltán püspök vértanút kanonizálja a boldogok sorában, és még abban az évben október 31-én boldoggá avatták az esztergomi bazilikában.

 

 

 

Boldog Meszlényi Zoltán könyörögj érettünk!