home‎ > ‎

Egyházi hírek, programok



REMÉNYIK SÁNDOR – CSENDES CSODÁK

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.

www.777.hu


A hét imádsága

Urunk Jézus, a Te megváltó szenvedésed és üdvösségszerző halálod nem szorul kiegészítésre, ám a Te misztériumodnak hirdetése, az evangélium érvényre juttatása fáradságba, küzdelembe és szenvedésbe kerül az utolsó napig, a végső beteljesedésig. Add, kérünk, kegyelmesen, hogy akkor is kiálljunk az élet és az élet igéjének közvetítése mellett, ha ellenállásba és visszautasításba ütközünk, s tartsuk megtiszteltetésnek, az érdemszerzés különleges lehetőségének, hogy szenvedéseinket a Te szenvedéseddel egyesítve részt vehetünk az üdvösség művében.


Barsi Balázs OFM


Az élet igéje – 2017. szeptember


Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.” (Mt 16,24)

Jézus nyilvános életének delén járva nagy erővel hirdeti, hogy Isten országa közel van. Épp Jeruzsálembe készül. Tanítványai sejtik, hogy milyen nagy küldetésben jár, és felismerik benne Isten küldöttét, akire egész Izrael népe vár. Most végre szabadulást remélnek a római hatalomtól, valamint bíznak egy békét és virágzást hozó jobb világban.

Jézus azonban nem akarja, hogy ábrándokat kergessenek: világosan megmondja, hogy jeruzsálemi útja nem vezet győzelemre, hanem visszautasítják, szenvednie kell és megölik. Azt is feltárja előttük, hogy harmadnap feltámad. Nehéz megérteni és befogadni a szavait. Péter szemrehányást is tesz, nem akarja, hogy ez megtörténjen, és meg is próbálja lebeszélni róla Jézust.

Jézus határozottan meginti Pétert, aztán tanítványaihoz intézi ezt a felkavaró meghívást:

„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.”

Vajon mit kér Jézus ezekkel a szavakkal a tanítványaitól, a mai tanítványaitól is? Hogy megvessük saját magunkat? Hogy mindannyian teljes önmegtagadást vállaljunk? Azt kéri, hogy a szenvedést keressük, és így legyünk Isten nagyobb tetszésére?

Ez az ige inkább arra hív, hogy Jézus lépteit kövessük, fogadjuk be az evangéliumi értékeket és követelményeket, hogy egyre inkább rá hasonlítsunk. Ez azt jelenti, hogy éljük meg teljességgel az életet, ahogy Ő tette, akkor is, amikor a kereszt árnyékolja be utunkat.

„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.”

Tagadhatatlan, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje: a fájdalom különböző formái részét képezik az emberi életnek, mégis úgy tűnik, érthetetlen számunkra, és ellenkezik a boldogság iránti vágyunkkal. Jézus pedig megtanít, hogy éppen ebben fedezzünk fel egy váratlan fényt. Olyan ez, mint amikor néha belépünk egy templomba, és felfedezzük, milyen csodálatos és ragyogó üvegablakai vannak, melyeken kívülről nem látszik semmi szépség.

Ha Jézust akarjuk követni, Ő azt kéri, hogy teljes mértékben fordítsuk meg az értékrendünket, mozdítsuk ki önmagunkat világunk középpontjából, és utasítsuk vissza a személyes érdekérvényesítés logikáját. Azt ajánlja, hogy jobban figyeljünk oda mások szükségleteire, mint a sajátunkra, hogy próbáljunk minden erőnkkel örömet szerezni másoknak, úgy, mint Ő, aki egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy bátorítsa és reménnyel töltse el azokat, akikkel találkozott. Az önzésünktől való megszabadulás útján elindulhatunk emberségünk kiteljesedése felé, és ebben a szabadságban megtalálhatjuk személyiségünk teljes megvalósulását.

„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.”

Jézus arra hív, hogy tegyünk tanúságot az evangéliumról, akkor is, ha ezt a hűséget próbára teszik a környezetünkben tapasztalható kisebb-nagyobb értetlenségek. Jézus velünk van, és azt akarja, hogy vele együtt tegyük fel az életünket arra, hogy megvalósuljon a legnagyobb ideál: az egyetemes testvériség, a szeretet civilizációja.

A szeretet radikalizmusa az emberi szív legmélyebb vágya. Ezt tanúsítják a nem keresztény vallási hagyományok egyes követői is, akik komolyan a lelkiismeretükre hallgattak. Gandhi így ír: „Ha valaki megölne, és én a gyilkosomért mondott imával az ajkamon halnék meg, és Istenre emlékeznék az Ő élő jelenlétének tudatában szívem szentélyében, akkor és csak akkor lehetne elmondani rólam, hogy él bennem az erősek erőszakmentessége.” [1]

Chiara Lubich a megfeszített és elhagyott Jézus titkában találta meg az orvosságot a sebek gyógyítására személyes életünkben és az emberek, csoportok és népek között is. Sokakkal megosztotta ezt a tapasztalatát, amikor például 2007-ben a különböző keresztény egyházak és egyházi közösségek Stuttgartban megtartott rendezvényére így írt:

Életünk folyamán mi is mindnyájan átélünk az övéhez legalább kicsit hasonló fájdalmakat. (…) Amikor szenvedünk, és átéljük ezeket a fájdalmakat, Őrá emlékezzünk, aki mindezt magára vette: szinte Ő van jelen, az Ő fájdalmában részesedünk. Tegyünk úgy, mint Jézus, aki nem maradt ott megkövülten, hanem ahhoz a kiáltáshoz még hozzáfűzte: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46), és újra ráhagyatkozott az Atyára.

Hozzá hasonlóan mi is túlléphetünk a fájdalmon, és legyőzhetjük a megpróbáltatást azzal, hogy kimondjuk: „Szeretlek, elhagyott Jézus, téged szeretlek ebben, ez a fájdalom rád emlékeztet, a te megnyilvánulásod, a te arcod”. És ha a következő pillanatban tovább szeretjük a testvéreinket, és azt tesszük, amit Isten akar, legtöbbször megtapasztaljuk, hogy a fájdalom (…) örömre változik. (…) Azokban a kis közösségekben is, ahol élünk, (…) találkozhatunk kisebb vagy nagyobb széthúzással. Ezekben a fájdalmakban is az Ő arcát fedezhetjük fel, legyőzhetjük magunkban a fájdalmat, és azon lehetünk, hogy helyreállítsuk a testvériséget a többiekkel. (…) A közösségi kultúra útját és modelljét a keresztre feszített és elhagyott Jézusban találjuk meg.” [2]

 Letizia Magri


Újabb rendkívüli pálos lelet került elő Balatonszemesen

Balatonszemesen negyedik éve kutatja az egykori pálos kolostort a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Régészettudományi Intézete (PPKE BTK RI) a település felkérésére és a Civil Régészeti Alap Egyesület szervezésében.

A helyi önkormányzat jelentős támogatásának hála idén nyáron egy háromhetes munkálattal folytatódhatott a Barát-dűlőn a Mindszent-kolostor ásatása Végh András, a PPKE BTK RI docense vezetésével. A tavaly azonosított szentély teljes feltárását célzó munkálatok megkezdésekor bíztak benne, hogy idén is előkerül valami különlegesség e csodálatos lelőhelyről. 2016 csúcslelete egy pálos szoborfej volt, idén pedig egy még különlegesebb emléket talált a kutatócsoport.

A szentélyzáródásánál, az alapozás legaljáról egy alapkő került elő, rajta négy gótikus betű, szóelválasztó jelekkel. Az O.S.O.P. rövidítés megfejtése komoly feladatot ró a kutatókra, lévén ilyen még nem került elő ebből a korból, nincsenek még analógiák, melyek segítségével biztos választ lehetne adni a rövidítés pontos jelentésére. Az alapkő alatt pénzérmék voltak, melyek restaurálása és meghatározása a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban zajlik. A homoki mészkőből faragott alapkő érzékenysége komoly fejtörést okozott, ennek megoldásában, a helyszíni restautátori beavatkozással a Magyar Nemzeti Múzeum sietett a kutatócsoport segítségére, Tomka Gábor igazgatóhelyettesnek és Pető Zsuzsa régésznek köszönhetően.

Még egy másik éremlelet is előkerült, mely a török pusztítás körüli időkből származik. A friss eredményekről várhatóan novemberben számolnak majd be egy konferencián.

Mindszent-kolostor

1323 körül Raholczay Jakab fia, Lökös mester jelentős adományokat tett a pálos remeték számára, ami lehetővé tette a Mindszentről (Mindenszentekről) nevezett kolostor megalapítását. Akkor a kolostor a közeli Teleki faluhoz tartozott.

A kolostor fennállása idején kiterjedt gazdálkodást folytatott, ami elsősorban mezőgazdasági tevékenység volt és kisebb halgazdaságot működtettek, amelynek léte a 16. század közepéig nyomon követhető. A kolostortól déli irányban remetelakások és a gazdasági épületek helyezkedtek el.

1543 nyarán érte az első török pusztítás a kolostort, majd az 1555-ös hadjárat nyomán teljesen megszűnt a kolostori élet. Az 1740-es években még könnyen kijavítható romokról árulkodnak az írások, de a helyreállítás elmaradt. 1786-ban II. József szerzetesrendek feloszlatásáról szóló rendelete után a kolostor területét Szemeshez kapcsolták.

A 19-20. század folyamán a Hunyady grófok a kolostor tégláit elhordatták részben a szemesi uradalmi építkezéshez, de többségében a szóládi római katolikus plébánia építéséhez használták fel.

Forrás: Pálosok.hu; Civil Régészeti Alap Egyesület

Magyar Kurír


Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus meghirdetése

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elnöksége és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia május 20-án adta ki az alábbi körlevelet, melyet június 18-án, úrnapján minden vasárnapi szentmisén felolvasnak.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Nagy örömmel értesültünk tavaly, a Fülöp-szigeteken, Cebu Cityben tartott 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záróünnepségén arról, hogy Ferenc pápa a következő világkongresszus színhelyéül Budapestet jelölte ki. Felidéztük az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus emlékét. Az a nagyszerű ünneplés hazánkban és külföldön is maradandó lelki élményt jelentett. Kifejezte és Isten kegyelmével hatékonyan előmozdította a megértést, a cselekvő szeretetet, a hitet és a Gondviselésbe vetett bizalmat. Azóta is felhangzik templomainkban a Kongresszus himnusza. Megrendülten éljük át, hogy Krisztus „vándorlásunk társa lett”.

A pápai döntés után megkezdtük a szervezés előkészületeit. Megalakult a Kongresszus Titkársága. Kidolgoztuk javaslatainkat a Kongresszus témájára és mottójára. Ennek részletes teológiai indoklása és római bemutatása után 2017 áprilisában a szentatya jóváhagyta a témát és a jelszót, amely így hangzik: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). Ez a 87. zsoltárból vett idézet az Újszövetség fényében titokzatos utalás az Eucharisztiára is. A II. vatikáni zsinat ugyanis világosan tanítja, hogy „a szentmiseáldozat az egész keresztény élet forrása és csúcspontja” (Lumen Gentium, 11). „A liturgiából, különösen az Eucharisztiából mint forrásból árad belénk a kegyelem és valósul meg a legnagyobb hatékonysággal az emberek megszentelése Krisztusban és Isten megdicsőítése, amely az Egyház minden más tevékenységének célja” (Sacrosanctum Concilium, 10). Az Eucharisztia lelki életünk forrása, hiszen „benne van az Egyház egész kegyelmi gazdagsága, maga Krisztus, a mi húsvéti bárányunk és élő kenyerünk” (Presbyterorum Ordinis, 5). Olyan tiszta forrás az, amelyből mindnyájan meríthetünk az Eucharisztia ünneplése által, a szentáldozásban és a szentségimádásban.

A szentmise, a szentáldozás és a szentségimádás hatása nem áll meg a templom kapujában, hanem átalakítja az életünket. Sürget minket, hogy továbbadjuk a világnak az örömet és a segítő szeretet tanúságtételét. Krisztus rajtunk keresztül akarja kiárasztani a világra a bizalom, a béke, az igazságosság és az irgalmasság ajándékait. Az Eucharisztia ugyanis Krisztus megváltó művének jelenvalóvá tétele. Átalakít minket és küldetést ad, hogy átformáljuk magunk körül a világot.

Amikor a feltámadt Krisztus szavaitól lángra lobbant az emmauszi tanítványok szíve (vö. Lk 24, 30–32), felismerték őt a kenyértörésben és belső késztetést éreztek arra, hogy sietve elinduljanak és megosszák az Úrral való találkozás örömét testvéreikkel. Szent II. János Pál pápa tanítása szerint (Általános kihallgatás 2000. június 21-én) amikor a szentáldozásban részesülünk az Eucharisztia megtört és kiosztott kenyerében, mi, keresztény emberek és közösségek nem maradhatunk közömbösek azzal a hívással szemben, hogy ezt az ajándékot másokkal is megosszuk és magunk is a világ életéért adott kenyérré váljunk. Ezért az eucharisztikus áldozat ünneplése a leghatékonyabb missziós cselekedet, amit az Egyház közössége a világ történelmében véghezvihet.

1938-ban a nagy világégés küszöbén könyörögtünk a Szentségi Jézushoz. Ma a józan emberség, a tudomány vívmányait szeretettel és felelősen alkalmazó bölcsesség, a kiengesztelődésre kész testvéri szeretet adományát, a világunk és életünk értelmét megvilágító hit fényét kérjük Istentől, hogy népünk és az egész emberiség lelkileg megújulva nézhessen szembe a mai idők kihívásaival.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak Budapest ad otthont. De a nagy esemény alkalom a missziós és lelkipásztori megújulásra hazánk minden egyházmegyéjében, a szerzetes közösségekben, a lelkiségi mozgalmakban, sőt határainkon túl egész régiónkban és szerte a világon. Pünkösd után megkezdődik a lelkipásztori előkészítés. Egyházmegyei felelősök irányítják a munkát. Missziós megbízottak fognak felkeresni számos plébániát, hogy a helyi közösségek is bekapcsolódjanak ebbe a folyamatba. A plébánosok vezetésével a missziós megbízottak elősegíthetik közösségeinkben az Oltáriszentség tiszteletének, a szentmise ünneplésének és a szentségimádás végzésének megújulását. A szent edények, a ruhák, az oltárok felszerelése, az imádságok és énekek megújulása a lelki megerősödést segíti. Ha pedig az egyházközségi karitászcsoportok és az önkéntes segítők jobban át tudják tekinteni, hogy kinek van szüksége idős kora, betegsége, szegénysége, magányossága miatt különleges segítségre, ez az egész hívő közösség megújulását eredményezheti. Hiszen nemcsak az azonos hit, a közös gondolkodás és az együttes liturgikus ünneplés kapcsolja össze helyi közösségeinket, hanem egymás megismerése és készséges segítése is az élet minden területén. Ehhez pedig szükséges, hogy ismerjük azt az emberi közösséget, amely a plébánia területén lakik, tudjuk, kik a katolikusok, kik azok, akik készek bekapcsolódni a hit megismerésébe, a szentségi életbe és a közösség mindennapi munkájába.

Az Eucharisztikus Világkongresszus előkészítésében újabban nagy szerepe van egy-egy szimbolikus tárgy országjárásának. Ilyen kiváló jelkép a 2007-es budapesti Városmisszió keresztje, amely a magyar szentek ereklyéit tartalmazza. Amikor majd ez a kereszt országjárásra indul, megérkezését az egyes városokban lelkipásztori programok fogják kísérni. De már addig is sokat tehetünk ezért a megújulásért.

Kezdjük el már most a Legméltóságosabb Oltáriszentség ünnepétől, vagyis Úrnapjától fogva a közös imádságot a Kongresszus sikeréért! Mondjuk el minden vasárnapi szentmise végén, a záró könyörgés után, de az áldás előtt, ősztől pedig minden hittanóra végén is, a következő imádságot:

Ima a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért

Mennyei Atyánk,
minden élet forrása!
Küldd el Szentlelkedet,
hogy az önmagát értünk feláldozó
és az Oltáriszentségben velünk levő Krisztust
felismerjük és egyre jobban szeressük!
Ő Urunk és Mesterünk,
barátunk és táplálékunk,
orvosunk és békességünk.
Adj bátorságot,
hogy az ő erejét és örömét
elvigyük minden emberhez!
Add, hogy a készület ideje
és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése
egész hívő közösségünk,
fővárosunk, népünk,
Európa és a világ
lelki megújulására szolgáljon!
Ámen.

Budapest, 2017. május 20-án

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elnöksége és A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Erdő Péter
bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek,
az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elnöke

Veres András
Győri megyéspüspök,
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus 2020. szeptember 13-20-ig Budapesten kerül megrendezésre.

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Általános Titkársága: NEK Titkárság - 1064 Budapest, Vörösmarty utca 40. - titkarsag@iec2020.hu, A Kongresszus honlapja: iec2020.hu


Magyar Kurír



12 idézet Szent II. János Páltól
alt

1. A jövő ma kezdődik, nem holnap.
2. A tudomány megtisztíthatja a vallást a tévedésből és a babonától. A vallás megtisztíthatja a tudományt a bálványimádástól és a hamis abszolútumoktól.
3. A társadalmi igazságosság nem érhető el erőszakkal. Az erőszak megöli azt, amit létrehozni kíván.

4. Ne hagyd el magad a kétségbeesésig. Mi a húsvét emberei vagyunk és a halleluja a dalunk.
5. Felszólítalak benneteket, hogy soha, de soha ne adjátok fel reményt, soha ne kételkedjenek, soha ne fáradjatok el, és soha ne legyenek bátortalanodjatok el. Ne féljetek.
6. A hit és az érzés olyan, mint az emberi lélek két szárnya, amivel az igazság felé halad.
7. A legrosszabb börtön a bezárt szív.
8. Ahogy a családnak megy, úgy megy a nemzetnek, és így az egész világnak, melyben élünk.
9. Ne féljetek esélyt adni a békére, a békét tanítani, a békét megélni ... A béke lesz a történelem utolsó szava.
10. Az egyéni szabadság korlátozása úgy tűnhet, hogy az valami negatív és kellemetlen dolog, de a szeretet által pozitív, örömteli és kreatív dologgá válik. A szabadság a szeretet kedvéért létezik.
11. Nem gyengeségeink és kudarcaink összegzése vagyunk, mi az Atya szeretetének összege vagyunk és a valódi képességünk az, hogy Fiának, Jézusnak képévé váljunk.
12. Jézust keresed, amikor álmodsz a boldogságról; Ő vár téged, amikor semmi mást nem találsz kielégítőnek; Ő a szépség, akihez vonzódsz; Ő az, aki a teljesség szomjúságában provokált téged, hogy ne engedje, hogy megállj a kompromisszumnál; Ő az, aki sürget téged, hogy lehulljon rólad a hamis élet maszkja; Ő elolvassa a szívedben a legeredményesebb választásokat, amelyeket mások megpróbálnak elfojtani.




 
2015. szeptember 18-19-én rendezték meg "Veled együtt vagyunk rendben!" mottóval a Szerzetesek tere elnevezésű rendezvényt, ahol a világiak találkozhattak a különböző szerzetes rendek képviselőivel.